Okok

A horkolás alapvető oka az, hogy a levegő áramlását a légutakban valami blokkolja vagy szűkíti és emiatt az áramlás turbulenssé válik. A lazább szövetek ilyenkor rezgésbe kerülnek, és ez adja a jellegzetes hangot.

A jelenségnek anatómiai és funkcionális okai is lehetnek. Az anatómiai okok közé tartoznak például az átlagosnál nagyobb méretű garatmandulák, laza, megnyúlt lágyszájpad és nyelvcsap. Ugyanígy szűkítheti a légutakat a nyelv hátsó részének hátraesése vagy éppen a gége egy részének csapóajtószerű összezáródása. Elhízás esetén a garat mindenhol szűkebb, mert a zsír nemcsak a derékon és hason rakódik le, hanem a garatnyálkahártya és a garatizomzat között is. Jelentős fokú orrsövényferdülés, orrpolipok vagy nagy méretű orrmandula szintén hozzájárulhat a horkoláshoz. Ha az orrunkon keresztül nem kapunk elég jól levegőt, éjszaka gyakran nyitva lesz a szájunk. Ez egy sokkal előnytelenebb helyzetet jelent áramlási szempontból, amely kedvez a horkolásnak.

Funkcionálisnak számítanak az olyan tényezők, amelyek a garatizomzat tónusát csökkentik, és ezek szintén hozzájárulhatnak a horkoláshoz. Ilyen például az esti alkoholfogyasztás, a nagyfokú fáradtság. Bizonyos gyógyszerek, mint pl. a nyugtatók vagy altatók is hasonló hatásúak.

Következmények

Ha pusztán kellemetlenséggel járna, nem jelentene nagy kockázatot a horkolás jelensége. Ám aki horkol, az esetenként hosszabb-rövidebb légzéskimaradásokat él át. A légzéskimaradás pedig (obstruktív alvási apnoé) időleges, rendszeres oxigénhiányt okoz, amely az egész szervezetet igénybe veszi.

Amikor csökken a vérben az oxigénszint, a tüdőben megnő a vérnyomás, majd, ha ez sem elég az oxigénhez jutáshoz, akkor az egész szervezetben magasabb lesz a vérnyomás. Ez a horkolók 50 százalékát is érintheti! A magas vérnyomás számos betegség kockázatát emeli: gyakrabban és korábban fordulhat elő szívkoszorúér-betegség, szívinfarktus, érelmeszesedés. Valamennyi szerv vérellátás romlik, ami miatt megnő a szélütés kockázata is, korábban jelentkezhet az időskori elbutulás vagy demencia.

A horkolással, alvási apnoéval küzdő szinte soha nem tudja jól kialudni magát. Már reggel fáradtan ébredhet, de napközben is gyakran küzd fáradtsággal, figyelemhiánnyal, teljesítménye nem éri el azt, amit valójában ki tudna hozni magából. Ha veszélyes munkát végez vagy vezet, nagyobb esélye van sérülésre, balesetre.

Éppen ezért fontos, hogy tisztázzuk: „csak” horkolással állunk szemben vagy alvási légzéskimaradással, apnoéval küzdünk. Míg az egyik esetben a kezelésnek főleg a hálótársunk lesz a haszonélvezője, addig a másik esetben a saját egészségünk a tét.