Dr. Tóth Eszter, Ph.D.
fül-orr-gégész írása

A betegek nagy része gyermekkorban átesik valamiféle „mandula” eltávolításon. Ez leggyakrabban az orrgarat-mandula, ami az orr mögötti garat hátsó falán elhelyezkedő nyirokszerv(adenoid), de sokaknál a torokmandulákat (tonsilla palatina, a garatban kétoldalt látható nyirokszervünk) is kiveszik ezzel egyidőben, vagy kicsit később. Gyakran látom, hogy a beteg úgy tudja, „neki mindent kivettek”, miközben valójában csak orrgarat mandula műtéte volt. 

Azt mindenki tudja, hogy ha valakinek rendszeresen tüszős mandulagyulladásai vannak, akkor ki kell venni a mandulákat, de vajon hányan tudják azt, hogy gyulladásos betegségek nélkül is szükség lehet a mandulák kivételére?

Bizonyos esetekben a torokmandulák hipertrófizálhatnak, azaz méretükben jelentősen megnövekedhetnek.  Olyannyira, hogy a kétoldalról növekvő tonsillák részlegesen vagy teljesen elzárhatják a garatot, mely alvás alatt akár teljes elzáródást és így légzéskimaradást okozhat. Jobb esetben „csak” jóindulatú horkolást hoz létre, de a tapasztalatom az, hogy fiatal felnőttekben, tökéletes testalkat mellett is súlyos alvási apnoe kialakulásához vezethet.  Korábbi mononucleosis infectiosa (kissing disease-csókolózási beteség), megelőző orrgaratmandula eltávolítás, fiatal korban elszenvedett visszatérő tonsillitisek okozhatnak megnagyobbodást, de teljesen jól funkcionáló, ép tonsillák esetén is kialakulhat. 

Részben emiatt is, részben a többi garati képlet megnagyobbodásra való hajlandósága miatt az alváskivizsgálás fontos része a fül-orr-gégészeti vizsgálat, továbbá az ezt követő alvás alatti endoszkópia. 

Amennyiben a tonsilla hipertrofia igazolódik, egy jól megtervezett tonsillectomia, szükség esetén más garati műtéttel kombinálva teljes gyógyuláshoz vezethet. Ellenben ha ezek a mandulák a helyükön maradnak, viszont más lágyszájpadi horkolásgátló műtétet alkalmaznak, az -- a középvonali hegesedés lehetősége miatt -- csak ronthat a helyzeten, és még inkább szűkíti a már amúgy sem tág garatot.